Facebook oktatóanyag sorozatunk bevezető, nulladik elemeként engedjétek meg, hogy egy általános olvasói kérdésre válaszoljak.
Mikor nemrégiben többször is kiküldtem az online segítségnyújtó Facebook oldalunk elérhetőségét, és a felhívást a csatlakozásra, akkor minden levél után tömegével érkeztek a következő kérdések:
– Miért kellene regisztrálnom a Facebookra?
– Miért kellene nekem vadidegenekkel barátkoznom?
– Miért kellene nekem a magánéletemet megosztanom vadidegenekkel?
– Miért kellene rajonganom bármiért is a Facebook-on?
Nos, egyetemesnek tekinthető válaszom a „miért kell” kezdetű kérdésekre az, hogy NEM KELL.
Dehogy kell!
Nincs olyan, hogy kötelező. Semmi nem kötelező.
Nem volt kötelező 12-13 évvel ezelőtt ahhoz a szűk réteghez csatlakozni, akik már akkor is éjjel-nappal a társadalom 98%-a számára bizarr és felfoghatatlanul digitális Interneten lógtak.
Akik megtették, ma többségükben munkaeszközként használják az Internetet.
Nem volt kötelező 8-10 évvel ezelőtt saját weboldalt készíteni, mégis, akik megtették, olyan képességekre tehettek szert, amiről a sarki közért közönsége még azt gondolta, hogy valami úri huncutság, és Magyarországon ilyesmire nincs is igény.
Nem volt kötelező 5-7 évvel ezelőtt blogot indítani, és önjelölt írópalántaként rendszeresen publikálni. Mégis, akik megtették, ma már nagy eséllyel ezerszer jobban írnak, mint annak idején, és nagy eséllyel szereztek munkát azzal, hogy írtak!
Nem kötelező a Facebookra regisztrálni, de azt kell, hogy mondjam, hogy a Facebook manapság a második Internet. Ott mozog és lélegzik együtt az Internet felhasználók zöme (legalábbis nálunk), és akik rákapnak az ízére, azok tudják, hogy nem a családi fotók, és a magánéleti események megosztására való. Hanem annak az óriási kincsnek a gondozására, ami ma a való életben már egyre inkább eltűnőben van.
Mi ez az óriási kincs, amit az emberek egymás számára már egyre kevésbé tudnak és akarnak biztosítani?
Ez a kincs a FIGYELEM. Az egymásra való odafigyelés.
Ezt KÖNNYÍTI meg a Facebook. Az Iwiw is alkalmas erre, de sokkal könnyebben, hatékonyabban és gyorsabban működik az egymásra való odafigyelés a Facebookon, mert arra találták ki, hogy könnyű legyen másokkal kapcsolatot építeni, kapcsolatban maradni.
Hadd oszlassak el néhány tévhitet
1.) Nem kell regisztrálnod. Ha neked jó így, akkor biztosan így a jó, nálad jobban senki nem tudhatja. Persze, amíg nem tudsz valamiről semmi konkrétumot, addig nem is jelentheted ki róla, hogy számodra az BIZTOSAN nem lenne hasznos…
2.) Nem kell vadidegeneket bejelölnöd. Kb. 150 valódi, személyes ismerőst találnál az első napokban, semmi szükséged vadidegenekre.
3.) Nem kell a magánéletedet megosztanod senkivel, sem vadidegenekkel, sem ismerősökkel. Oszthatsz meg hasznos tartalmakat, de ha úgy érzed magadhoz közelállónak, figyelhetsz kizárólag mások megosztásaira. Nagyon sok hasznos, érdekes dolog forog a Facebook felhasználók között, csomó új dologról az ismerőseim segítségével hallottam először.
4.) Nem kell rajonganod semmiért és senkiért, nincs kötelező elem. Csak érezd jól magad, ennyi a lényeg ;).
Mire jó még a Facebook?
Az emberi kapcsolatok ápolásán túl jó még arra is, hogy új, mások által fontosnak és érdekesnek tartott információkat tudhatsz meg, az ajánlásaik alapján. És te is megoszthatod másokkal az általad fontosnak, hasznosnak, érdekesnek, szépnek ítélt dolgokat, amiket az Interneten találsz.
Jó még arra is, hogy a vállalkozásodat reklámozd rajta, illetve kérdőíveket, felméréseket is csinálhatsz, piackutatási céllal, és kapcsolatot tarthatsz az ügyfeleiddel, vagy mélyítheted a bizalmukat.
De tényleg nem KELL! Csak melegen ajánlott ;).
Ja, és bocsánat: ha nem tetszik, bármikor kiléphetsz örökre, és ha hiányozna, bármikor regisztrálhatsz újra.
Holnap küldöm az első leckét a Facebook oktatóanyagok sorából!
Vidi Rita
Hozzászólás jelenleg nem lehetséges.