Már utaltam rá, hogy lesz egy külön lecke a hardverekről, és arra is utaltam, hogy miért nem ezzel a témával kezdődött a tanfolyam. Egy fejlődni vágyó felhasználó, maximum a vásárlás előtt mélyed bele a hardvertémába. Aki internetezéssel, dvd-írással, szövegszerkesztéssel kapcsolatos területen akar leginkább előrelépni, annak vajmi keveset jelent a processzor órajele. (Persze ez után a lecke után, már lehet, hogy másképp fogsz gondolni a hardvertémára. Figyelmeztetlek: minden felhasználó, aki kicsit is jobban kiismeri magát a hardverek világában, mint az átlag, az a felhasználó menthetetlenül fejleszteni akarja a gépét is, előbb-utóbb.)

Tisztázzuk először, hogy mik azok a hardverek. (Érdekel angolul? Akkor gyakorold a keresést az interneten, nemsoká úgyis a keresőkről szóló lecke kerül majd sorra!)

A hardverek mindazok a kézzel fogható dolgok, amik fizikailag felépítik, alkotják a számítógépet. Minden, ami a számítógép házhoz tartozik.

Alaplap, processzor, videókártya, hangkártya, memória, merevlemez-meghajtók (háttértárolók-adattárolók), hajlékonylemez meghajtók, cd-dvd rom, hűtőventillátorok, tápegység, kábelek, stb.

Ezek közül melyiket nem érted? 😉

Oké, sorban megyünk:

Alaplap: csodás magyar nyelvünk már választ is ad a kérdésre, hiszen az ALAPlap az alapja a PC-knek. Ezen található meg szinte minden más hardver, ez fogja össze, tartja egyben ezeket, és teremti meg az összhangot a többi alkatrész között. Az emberi testhez hasonlítva az alaplap a szív-tüdő-lélek összessége (nem az agy!), és maga a komplett vérkeringés.

Az alaplap fontos jellemzői: chipset, gyártó, alaplapi buszrendszer (ISA, PCI, AGP). Ezek a jellemzők azért fontosak, hogy többek között ezek pontos ismeretével lehet meghatározni a hardverek egymással való kompatibilitását.

Az alaplap mindenféle áramkörökből, és a többi hardver csatlakoztatását segítő aljzatokból áll.

Processzor: (CPU: Central Processing Unit) a matematikai műveleteket (számításokat) elvégző, áramkörökből álló alkatrész. Most csak az Intel processzorokkal foglalkozunk kicsit részletesebben: a 70-es évek elején az Intel nevű minicég, több tranzisztort épített egybe, hogy azok egyetlen központi vezérlő egységet alkossanak. Innentől vette kezdetét az a szárnyalás, ami azóta is jellemzi az Intel processzorokat (amiket eleinte még nem Intel Pentium-nak neveztek, ez az elnevezés csak néhány éve került be az informatika világába.)

Az a néhány kis tranzisztor, amivel annak idején kezdett a cég, az mára olyannyira felfejlődött, hogy az újabb generációs processzorokban már többmillió tranzisztor van!

A processzorok fő jellemzői az úgynevezett betű- és számjelek és frekvencia mérőszámok. (És még egyéb, varázslatos betűszavak, rövidítések, amihez már szinte mágikus képesség – vagy szakértelem – kell, hogy az ember rögtön értse, hogy mi, mit jelent.)

Azt általánosságban elmondhatjuk, hogy annál jobb, minél nagyobbak ezek a számok. (De nemcsak ezekre a számokra kell figyelni!)

Van ám egy kis gondjuk is a processzoroknak, mégpedig az, hogy a sokmillió másodpercenkénti művelet elvégzése igencsak nagy hőtermeléssel jár, ezért processzor nem létezhet megfelelő hűtés nélkül! Természetesen általában együtt adják a ventillátorral, de akik nagyüzemi módon használják a gépüket, azoknak érdemes komoly, márkás, nagy teljesítményű hűtést beszerezni, a megfelelő működés érdekében.

Memória: (RAM – Random Access Memory) Most idézek a GIS Figyelő informatikai fogalomtárából (olyan jól megfogalmazták):

Félvezető kivitelezésű tárolóeszköz (lapka), mely cellánként bitnyi információ tárolására képes: írható, törölhető, újraírható.
Sokkal gyorsabb mint a mechanikus tárolók, de ellentétben ezekkel, alapkivitelben csak bekapcsolva és rendszeresen frissítve képes információt tárolni.
Ma több GB (gigabájt) nagyságrendig kapható.

Kivitelezési formái:
DRAM (dinamikus RAM) mely önfrissítő (számítógépek központi, ‘operatív’ tárainál ma 16…128 MB kivitelben használatos).
SDRAM (szinkron dinamikus RAM) mely a mikroprocesszor ütemével szinkronizálva működik és így annak adatfeldolgozó sebességét növeli.
SRAM (statikus RAM) többnyire kisebb kapacitású, költségesebb, de ‘kikapcsolva’ is megőrzi az adatokat.
DDR-RAM (Double Data Rate) gyorsabb, modernebb, mint elődei. Ebből is van sima DDR (ez még nem kapott számot, hiszen ez volt az első), DDR2-es, DDR3-as, és már fejlesztik a DDR4-est. A számok növekedése természetesen a technológia fejlődését és a nagyobb kapacitást, gyorsabb működést jelzik. Általában nem kompatibilisek egymással. Ha egy alaplapba DDR-es memória passzol, akkor DDR3-ast nem lehet beletenni. Sajnos.

Azt szokták mondani, hogy minél nagyobb mennyiségű memória van a gépben, annál jobb.

A mai, mostanság vásárolt gépeknél alap kitétel, hogy minimum 512 MB memóriával rendelkezzenek.

Most, 2012ben kiegészíteném azzal, hogy új gépekben alapvető az 1 GB memória a Windows XP-hez. Árban is barátságos. A Windows7-het minimum 2 GB memória kell, nincs kompromisszum! Kevesebb memóriával a Windows7 csak kínlódás…

Ha bővíteni szeretnéd a gépedet memória tekintetében, akkor nagyon alaposan járd körbe, hogy milyen típusú memóriára is van szükséged! Mert láttam már olyan gépet, amibe a gazdája többféle memóriát is beleszuszakolt, de azon persze csodálkozott, hogy a gép miért csak egyetlen egyet ismer fel belőle. (Önjelölt profi volt az illető…)

Természetesen gépbővítési szándék esetén kiváló megoldás, ha felkeresed a PC Kommandó boltot, vagy felhívod a 06-209/816-934-es számot. Szívesen segítünk, bármilyen kérdésed van.

Fontos tényező még a memória órajele is, de ez már szinte csak a szakembereknek és a fanatikusoknak mond valamit, ez a memória műveleti gyorsaságát jelzi. Tudj róla, hogy ez is szempont, de nem kell ezeket a számokat megtanulni, mert napról napra növekednek egyébként is. Majd aktuálisan, ha memóriára lesz szükséged, kérdezz rá, tájékoztatni fognak.

Ezt a fajta memóriát (RAM) szokták fizikai memóriának is nevezni, mert ezt fizikailag meg lehet fogni, ellentétben a virtuális memóriával, ami a merevlemez egy meghatározott nagyságú, ideiglenes adattárolásra használt része.

Gyakran előfordul az, hogy a gyors, egymás után következő különböző műveletek telerakják a saját adataikkal a memóriát, ami még nem gond, mert ez a dolga a memóriának. Viszont a frissítési ideje viszonylag lassú lehet, ahhoz képest, ahogy Te dolgozol, ezért az operációs rendszer elkezdi használni a merevlemezen lévő virtuális memóriát is, ami sokkal több időt igényel a műveletek elvégzéséhez, és ilyenkor lelassul a gép. A fizikai memóriát ilyenkor ki lehet üríteni azzal, ha újraindítod a gépet. Ebből is látszik, hogy a minél több, jó minőségű memóriával ennek a túlterheltségnek a gyakorisága lecsökkenthető.

Merevlemez (Winchester)

A merevlemez (HDD – Hard Disk Drive – merev lemez meghajtó), a számítógépes adatok ún. háttértárolója. Ezen tároljuk az adatainkat. A felhasználók általában 80 GB adattárolásra elegendő winchestert használnak manapság, de már ez is lassan elavultnak számít, ma szinte alap a 200 GB.

Főbb jellemzői: a mérete (tárolókapacitás, vagyis hány gigabájt), a gyártója (pl. western digital, seagate, HP, stb.), tányérforgatási sebesség (5400 vagy 7200 rpm általában), csatolófelület fajtája (sata2, sata3), és egyéb tulajdonságok.
Minden jellemzőről elmondható, hogy évente újabb verziót találnak ki belőle, tehát idén veszel egy jó minőségű merevlemezt, és jövőre egészen biztos, hogy elavultnak fog számítani. Ami abból a szempontból jó hír, hogy ha új szériák kerülnek a boltokba, a régiekhez jóval olcsóbban lehet hozzájutni.

A rengeteg, winchesterhez kapcsolódó, de már nem alapinformációkról, számos, korrekt írás található az interneten, de az alapinformáció mindenképp az egy otthoni felhasználó számára, hogy mennyi adat fér el rajta. Ezt pedig mindenképp a GB – gigabájt – fogja jelezni.

Az igazán profik külön hűtést alkalmaznak a winchestereiknél is. Főleg kánikulában hálás dolog lehet egy plusz ventillátor, ami párszáz forintos tétel! Érdemes jó minőségű, márkás winchestert vásárolni, ezen soha nem érdemes spórolni, mert ezen lesznek a legdrágább kincseid: az adataid. (S betűvel kezdődő és ….ung-ra végződő márkájú winchestert senkinek nem ajánlunk! – A szerk.)

Videókártya: az úgynevezett grafikus vezérlőkártya, ez jelenít meg mindent, ami látható a monitoron, sőt, a monitort is vezérli, sőt, némelyik a TV-t is (hdmi csatlakozóval)!

Nagyon fontos alkatrész, és nekem nagyon nagy bánatom, hogy mai napig minden gyanútlan vásárlónak nyakába sózzák az igaz, hogy olcsó, de nagyon gagyi, alaplapra integrált videó kártyákat.

Tévedés ne essék, vannak kiváló integrált videó kártyák, de azok kiváló Alaplapot feltéleznek. Ha úgy indulsz neki a vásárlásnak, hogy már az Alaplapon is spórolsz, akkor nem lesz sok örömed a gépedben, mert a silány minőségű Alaplapokon silány minőségűek az integrált hardverek is. Sajnos ezek tények.

Oké, a ló túloldalára sem kell átesni, vannak olyan videókártyák, amik többszázezer forintos áron szerezhetők be. Persze, ezek nem egyszerű otthoni felhasználóknak készülnek, de azért ebből is látszik, hogy aminek szinte semmi ára nincs (névtelen, integrált, csupán videókártyának látszó tárgy), az nem is ér sokat, sajnos.

A videókártya egyik fő jellemzője a márkája (ezen belül bizonyos tipusszámok, ezek jelentik végül is a teljesítményt – csak érteni kell hozzá, hogy melyik mit jelent), és a saját memória mérete (az integráltaknak alig van saját memóriájuk). Internetezésre ajánlott egy olcsó, de nem integrált kártyát vásárolni, de ha a csemete szeretne lövöldözős játékkal nyomulni, akkor készüljünk fel egy eléggé drága verzióra! (Persze nem csak videókártyából, hanem mindenből!). A videókártyák legismertebb márkái és gyártói: ATI Radeon, NVidia – hmm, hasonlít a nevemre 🙂 -, Sapphire, Gigabyte, ASUS, MSI.

Hangkártya: a hangot vezérlő kártya. Nagyban meghatározza (a hangfallal és erősítővel együtt) a hang minőségét. Túlságosan sok gyártó nincs elterjedve a piacon, tehát nem nehéz választani, árban sem jelent nagy tételt, de ebből sem érdemes integráltat venni (alaplappal együtt), mert nagyobb hangerőnél jól hallhatóan torzul a hang. Változó, hogy a magas vagy a mély hangok torzulnak, sercegnek, de tapasztalatom szerint semmiféle szoftveres trükközés nem segít a hangminőség javításában. Ezért szintén különálló, de akár valamilyen olcsóbb hangkártya is megfelelőbb, mint egy integrált vicikvacak.

CD-DVD ROM

A különféle lemezeken (nem merevlemez!) tárolt adatok beolvasására alkalmas egységek. Régebben, még a DVD korszak előtt csak CD-ROM létezett, ennél korábban pedig a floppy meghajtó. (Ebből is két fajta, de most azért az őskorig nem mennék vissza a számítógép történelemben.)

Manapság már egyben van az olvasó az íróval, és mint egy korábbi leckében láttuk, az írási, olvasási gyorsaságuk lassan már sztratoszférai magasságokba emelkedik, de ennek nem szabad bedőlni. Mivel ezekben a meghajtókban van jó pár kulcsfontosságú mozgó alkatrész, ezért viszonylag és általánosságban hamarabb tönkremennek minden más alkatrésznél, de persze az áruk is a legkedvezőbbek közé számítanak a hardverek között. Párezer forintot kóstál egy-egy közepes árfekvésű, megbízható író. (Általában röviden DVD-író-nak hívjuk már ezeket, mert ha DVD-t tud olvasni, akkor biztos, hogy CD-t is, illetve, ha írni tud, akkor olvasni is. Fordítva ez nem biztos, hogy igaz: A CD-olvasó nem biztos, hogy tudja a DVD-t olvasni, és valószínűleg nem tud írni.)

Vicc, de nem kell poháralátétnek használni a DVD-író tálcátját. 😉

Hálózati kártya:

Most kivételt teszek, ennél az egy hardvernél „megengedem”, hogy integrált legyen. (De külön hozzácsatlakoztatni is egyszerű.) Feladata, hogy fizikai összeköttetést biztosítson két számítógép, számítógép és internet, számítógép és egyéb adatátviteli vezérlők, elosztók között (modem, router, hub, switch, stb.) között.

Most az alaplapi BIOS-ról lesz szó:

BIOS – Basic Input/Output System (Alapvető bemeneti/kimeneti rendszer)

Hogyan is foglaljam össze érthetően? A BIOS egy alap szoftver, amely legelsőként indul el a számítógép bekapcsolásakor azért, hogy legyen egy összekötő kapocs a szuper hardvereink és a remek operációs rendszerünk között. Egyszerűen megfogalmazva ennyi. De ezen túl, körülbelül szakdolgozatnyi anyagot lehetne összehozni a BIOS-ról, és lehet, hogy akkor még mindig csak általánosságban beszélnék róla. Még annyi lényeges, hogy bizonyos rendszerjellemzőket a BIOS-on belül lehet beállítani, de ezt otthoni felhasználók számára nem javaslom. Nem, akkor sem, ha már csináltál ilyesmit! Ezt bízd a szakemberre, vagy legalábbis csináld felügyelettel!

Ha már hardverek, akkor illesztőprogram (driver): most nincs előttem egyetlen lexikon sem, de a nevében benne van a jelentése, illetve egy korábbi leckében, a sebezhetetlen operációs rendszereknél beszéltünk már róla. Egy hardvernek nem csak fizikailag kell illeszkednie a számítógéphez, hanem szoftveresen is. Mikor még új volt a géped (vagy esetleg most új), akkor az operációs rendszer telepítésekor, a Windows installálása után, minden kulcsfontosságú hardvert külön driverrel (illesztő programmal) kell felismertetni a rendszerrel. Nem mindig manuálisan, mert előfordulhat, hogy a Windows-od már okos, és felismeri az egyes hardvereket – a Windows7 például ilyen okos. Néha előfordul olyan probléma, hogy egyszerűen elszáll az egyik driver, és az eszköz nem működik megfelelően. (Ismerős?) Ilyenkor új illesztőprogram segít. (Vagy a régi újrainstallálása.) Részletesebb infókért olvasd el újra a sebezhetetlen operációs rendszerről szóló leckét>>

Nem beszéltem még az egyéb, házban található dolgokról, mint például kábelek, ventillátorok, és maga a tápegység, USB portok. Bár a tápra illik odafigyelni, mert néha a gép élete múlhat rajta, de most kábelekkel és csatlakozó házakkal nem foglak fárasztani.

Utolsó gondolatként: nagyanyám legendásan híres volt a tisztaságszeretetéről, és biztosan nagyon örülne, ha látná, hogy most arról írok, hogy a tisztaság fél egészség. Számítógépeknél is. Nagyon óvatosan, körültekintően, ha úgy érzed, hogy van hozzá tehetséged és türelmed, néha takarítsd ki belülről a házat. De inkább bízd profira, egy alapos, hardveres-szoftveres karbantartás keretében!